Pompeii romvárosába látogatva a szerző eredetileg arra számított, hogy elsősorban a Római Birodalom lenyűgöző mérnöki és építészeti megoldásaival találkozik majd. A várost azonban nemcsak az utak, fürdők és vízvezetékek teszik különlegessé, hanem az ott felfedezett mindennapi élet részletei is: a színes falfestmények, a közfürdők és a városi logisztika is lenyűgöző képet ad a források és a közélet szervezettségéről.
A bejárás során számos váratlan, komorabb témával is szembesülnek: a rabszolgaság, a szexuális kizsákmányolás, valamint a halál mindennapos valósága is szinte tapinthatóvá válik a feltárt maradványok között. A bordélyházak falain található erotikus menük, a rabszolganők sorsa és a családok utolsó pillanatai mind nehéz kérdéseket vetnek fel az emberi természet változatlanságáról.
Bár a technikai és társadalmi újítások – mint a vezetékes víz, a járdák vagy a városi infrastruktúra – rendkívül előremutatónak számítottak, a látogatókat mégis mélyen elgondolkodtatják az élet sötétebb rétegei. Az ókori műemlékek és leletek között járva egy egészen más, sokkal árnyaltabb képet kapunk Rómáról és arról, miként élték mindennapjaikat a város polgárai.
A múzeumban bemutatott tárgyak – például a funkcionális hétköznapi eszközök, kis szobrok, pénztárak – tovább árnyalják a képet, és rávilágítanak arra, hogy a vallási és gazdasági élet mennyire szorosan összefonódott akkoriban. Mindezek a tapasztalatok új megvilágításba helyezik azokat a bibliai és római történeteket, amelyeket sokan már gyerekkorukban megismertek.
