Bulgária hegyvidéki falujában, Ribnovo faluban egyedülálló, évszázadok óta fennmaradt esküvői hagyományok élnek. Ezek közé tartozik a menyasszony ünnepélyes előkészítése, valamint a kelengye gondos, nyilvános bemutatása, ahol sok textil, edény és kézzel horgolt papucs is helyet kap. Jelentősége nem csupán a családok között húzódó szociális szálakban, hanem a közösség egységében is megmutatkozik.
Egy különleges kellék, a tükör, spirituális jelentéssel bír, szerepe túlmutat egyszerű dekoráción. A lányok már egészen kicsi koruktól kezdve gyűjtik a kelengyét, amely később a felnőtté válásuk megkerülhetetlen része lesz. Betekintést nyerhetünk a ruha- és lakberendezési tradíciókba is, amelyek a mindennapokban is fontosak maradtak a helyi nők számára.
Az események során felmerül a kérdés: hogyan őrizhetők meg ezek a hagyományok a modernizáció és a kivándorlás korában? Mustafa Emin régóta dolgozik azon, hogy a ribnovói esküvői rítust hivatalosan is felvegyék a UNESCO szellemi kulturális örökségei közé. Vajon sikerülhet-e egy világszervezet figyelmét e helyi csodára irányítani, és miként reagál erre a közösség?
Érdekes történetek, személyes élmények, valamint a közös lakoma és tánc is színesítik a leírást, miközben szó esik a tradicionális öltözékekről, gasztronómiai szokásokról, sőt a közösség múltbéli nehézségeiről és változásairól is. A dokumentumfilm betekintést enged a nemzetiségi identitás megőrzésének folyamatába, miközben reflektál arra, milyen szerepe van mindebben a nemzetközi elismerésnek és a turizmusnak.
