Az amerikai elnökök népszerűségi mutatóit vizsgálva lenyűgöző kontraszt rajzolódik ki: Barack Obama jelenleg messze a legpozitívabban megítélt élő elnök, különösen a demokrata szavazók körében. Napjainkra az őt övező rajongás túlmutat más elnökök iránti támogatáson, sőt, politikai öröksége, az Affordable Care Act (Obamacare) is jelentős elismerést kap, amely bevezetésekor még kemény kritikákat váltott ki.
Donald Trump viszont rekord alacsony támogatottsággal küzd, különösen az infláció és külpolitikai konfliktusok (például az iráni háború) fényében. A felmérések szerint a függetlenek körében még rosszabb az elfogadottsága, és történelmi mélységekbe süllyedt inflációs politikájának megítélése.
Figyelemre méltó trend bontakozik ki abban is, hogy a Demokrata Párt szavazói körében egyre népszerűbbé válnak a demokratikus szocialista irányzatok, miközben a kapitalizmus támogatottsága csökken. Mindez választási esélyeket is átformál, például New Yorkban, ahol a demokratikus szocialisták a kongresszusi előválasztások kulcsszereplőivé léphetnek elő.
A társadalmi és politikai megosztottság további jelei tapinthatók a nemzeti ünnepek és szimbólumok (például az amerikai zászló) megítélésében. A felmérések szerint a republikánusok továbbra is büszkén vállalják nemzeti identitásukat, míg a demokraták körében drasztikusan csökken a zászló kitűzésének gyakorisága, valamint az ‘amerikaiság’ iránt érzett büszkeség. Ezek a változások komoly generációs és ideológiai törésvonalakat jeleznek az Egyesült Államokban.
