Az utóbbi időszakban több nagy visszhangot kiváltó riport látott napvilágot, melyek azt tárják fel, hogy különböző politikai irányzatokhoz köthető ún. „dark money” (rejtett finanszírozás) mozgatja az online közbeszédet. Egyes jobboldali influenszereket nemrégiben vádoltak meg azzal, hogy orosz forrásokból kapnak támogatást, míg egyes nácik pénzügyi hátteret biztosítottak ateista és szkeptikus YouTubereknek is.
Egy Wired-cikk újabb fordulatot visz a történetbe: baloldali, demokrata influenszerekről is kiderült, hogy titkos támogatóktól kapnak havi akár 8000 dolláros juttatásokat azért, hogy a párt üzeneteit terjesszék, mindezt szigorú titoktartási és tartalmi kikötések mellett. A Chorus nevű projekt működését és szerződéses feltételeit részletesen elemzik, hangsúlyozva, hogy a program finanszírozója a 1630 Fund, egy liberális „dark money” szervezet.
A videó rávilágít azokra az etikai kérdésekre is, hogy mennyire lehet hiteles egy tartalomkészítő, ha nem árulja el, ki finanszírozza, és milyen szerződéses korlátok között dolgozik. David Pacman videója és jogi lépésekkel való fenyegetése is terítékre kerül, valamint az az érdekes jelenség, hogyan válik gyakran vita tárgyává, hogy egy influenszer vajon mely lobbi csoporttól – például az APAC-tól – származó pénzeket fogad-e el.
Felmerülnek a kérdések a média, a közösségi tartalomkészítők és a pénzügyi befolyás kapcsolatáról: miként lehet felismerni a mögöttes érdekeket és torzításokat, illetve miért probléma, ha bármely oldal tudatosan titkolja a tartalmi munkára fordított összegek forrását.
