Washingtonban komoly politikai feszültség alakult ki azt követően, hogy az Egyesült Államok elfogta Venezuela elnökét. Az ügy hátterében a kormányzat döntése áll, amely szerint a Kongresszust nem értesítették előzetesen az akció részleteiről, noha a törvény erre kötelezné őket. Ez felveti a hatalmi ágak közötti ellenőrzés és egyensúly kérdését, különösen a hadműveleti döntések, illetve a kongresszusi felügyelet szempontjából.
Téma az is, miként igazolható az „America First” külpolitikai ígéret mellett egy ilyen beavatkozás, főként annak fényében, hogy Venezuela esetében akár katonai csapatok telepítése is szóba került — sőt, a vezetők hallgatásából Kuba és Kolumbia lehetséges érintettsége is kiderül. Így sokan felteszik a kérdést: mi a valódi cél, és mennyire követi a kormányzat a korábbi elveket?
A diskurzus kiemelten kezeli, hogy hiányzik a további lépésekre vonatkozó világos terv. A múlt nagyhatalmi beavatkozásait (Afganisztán, Irak, Líbia) hozza példaként, amelyeket utólag sokan szerettek volna elkerülni a káosz és instabilitás miatt. A szereplők megvitatják azt is, milyen hatással lehet, hogy a nyilatkozatokban az olajjal és a venezuelai természeti erőforrásokkal kapcsolatos érdekek is megjelentek.
Felvetődik az új demokratikus vezetés legitimitása, különösen a Nobel-békedíjas politikus, Machado vonatkozásában, valamint az, hogy a hadsereg támogatását milyen mértékben kell figyelembe venni a venezuelai helyzet megítélésekor. A beszélgetők a Kongresszus működését, a szivárogtatások valószínűségét és a jogi kötelezettségeket is elemzik.
