Az okostelefonos fotózás új korszakát feszegeti a Google Pixel 10 Pro XL ProRes Zoom funkciója, amely akár 100-szoros nagyításra képes mesterséges intelligencia támogatásával. A technológia lokalizált, azaz internetkapcsolat nélkül is működik, és nem csupán javítja a képet, hanem generatív módon új részleteket alkot.
Ezzel felmerül a kérdés: hol húzódik a határ aközött, amit valóban lefotóztunk, és amit az AI később ‘kiegészít’? Ha például egy távoli tárgyra vagy szövegre fókuszálunk, a mesterséges intelligencia olykor meglepően részletes képet készít, máskor viszont teljesen hamis, valóságtól eltérő részleteket jelenít meg. A képfeldolgozás következetlensége szintén aggodalomra adhat okot, hiszen az AI ugyanarról a tárgyról is eltérő képeket hozhat létre egymás után.
Egy másik érdekes szempont, hogy mindez mennyiben különbözik az elmúlt évtizedek alatt megszokott digitális manipulációktól: a portré módoktól, a bőr simítástól vagy akár a vörös szem eltávolítástól. Mivel azonban most maga a gép alkot ‘új valóságot’, a felhasználó kontrollja egyre kisebb. Újabb kritikus kérdésként merül fel, hogy az ilyen fényképek mennyire hitelesek, mennyire használhatók például bizonyítékként, vagy hogyan befolyásolják a fotók, képi ábrázolások jövőjét.
A felmerülő dilemmák egyszerre filozófiai és gyakorlati természetűek: vajon hol húzódik a fényképészet és a generált kép határvonala? Vajon az ilyen megoldások néhány éven belül teljesen elfogadottá válnak, ahogy ez történt korábban az egyéb képfeldolgozási eljárásokkal is?
