Az utóbbi időben számos rajongó és szakértő is kritikával illette a Pixar legújabb filmjeit, különös tekintettel az „Elio” című animációs mozira, amely minden eddiginél rosszabb nyitóhétvégét produkált a stúdió történetében. A beszélgetés középpontjában az áll, hogy vajon a marketing hiánya, az új megjelenési stratégiák – például a Disney Plus – vagy a karakterdizájn és az animációs stílus változása vezetett a közönség elidegenedéséhez.
Az animációs stílus kapcsán több megfigyelő is „babaarcú”, „beanmouthed” karaktereket említ, amelyeket a GrubHub Delivery Dance reklám vizuális világához hasonlítanak. Sokan úgy érzik, hogy a legújabb Pixar-filmek, például a „Luca” és a „Turning Red” elvesztették azokat az ikonikus, markánsan felismerhető karakterdizájnokat, amelyek korábban a stúdió védjegyének számítottak.
Felmerül a kérdés: egy animációs filmnek mennyire kell a felnőtt nézőket is megszólítania, vagy elegendő, ha kizárólag a gyermekközönség igényeit veszi figyelembe? Hasonlóan érdekes téma, hogy az olyan versenytársak, mint a „Spider-Verse” vagy az „Arcane”, hogyan képesek erősebb vizuális identitást kialakítani.
Az elhangzott vélemények és kérdések rámutatnak arra, hogy a vizuális kreativitás mellett a karakterek egyénisége és felismerhetősége is kulcsfontosságú lehet az animációs filmek sikeréhez, valamint arra is, hogy a Pixar vajon képes lesz-e megújulni a következő években.
