A Phantom Blade Zero bemutatója első élményeket kínál erről az akciójátékról, amely már a megjelenése első napjaiban különleges hangulatot áraszt. Dinamikus, gyors és látványos harcrendszere azonnal kitűnik, ahol a mozdulatok látványosak, mégis egyszerű a vezérlés.
Felmerül a kérdés, hogy a játék valóban besorolható-e a Soulslike műfajba, vagy inkább klasszikus akciójátékként érdemes kezelni. Részletesen szó esik a bevezető üldözős jelenet sajátosságairól, és a rögtön a játék elején felbukkanó, túlerőben lévő főellenség szerepéről, amely szembeállítja a könnyű tutorial érzését az azonnali komoly kihívással.
A technikai szempontokat illetően szóba kerül az Unreal Engine 5 által biztosított látványvilág is, amelynek hátránya a hosszú shader-betöltési idő. Felmerülnek kérdések a különböző nehézségi fokozatok hatásáról, illetve arról, hogy a többlépcsős főellenfeleknél miként működik a mentési rendszer.
A történet vázaként egy főhős, Soul személyes tragédiáját ismerjük meg, akit gyermekkori riválisa próbál bemártani mestere megölésében, miközben a karakter egy halálos átokkal kénytelen versenyt futni az idővel. Az akció mellett felvetődik, hogy a sztori el fog-e mélyedni, vagy csak keretként szolgál az élvezetes harc és fejlesztési rendszer számára.
Részletesen bemutatásra kerül a fejlődési rendszer: a képességfán keresztüli fejlődés, a fegyverek gyűjtésének és fejlesztésének lehetősége, valamint a különböző zónák és azok között a kulcsfontosságú pontok (pl. harangok), ahol megpihenhetünk és fejleszthetjük felszerelésünket. Felmerül az is, mennyire tartós és izgalmas marad ez a változatosság a teljes játékidő során.
A harc részleteinél hangsúlyt kapnak az egyedi fegyvermechanikák, a blokkolás, kitérés, parry és a speciális mozdulatok, valamint az ellenfelek stratégiájához történő alkalmazkodás fontossága. Nyitott kérdés, hogy ezek a rendszerelemek elegendő mélységet tudnak-e majd biztosítani hosszabb távon, vagy hamar egysíkúvá válnak-e.
