Egy zenei elemzés középpontjába kerül a Petersons nevű formáció, akik a ‘We Three Kings’ című dalt adják elő élőben. A bemutatott produkció különlegessége, hogy teljesen élő vokálokról van szó, ahol nem történt digitális hangjavítás vagy utólagos hangolás.
Az elemző kitér az akusztikai tér és a mikrofonok elhelyezésének jelentőségére, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a felvételen hallható hangzás csupán keveréssel lett formálva, szerkesztés nélkül. Az egyik érdekesség az, hogy a hangok természete csak akkor tűnik rendkívül ‘pontosan hangoltnak’, ha a zenészek kivételesen tisztán énekelnek, viszont a természetes hang mindig tartalmaz apró ‘reseteket’, csúszásokat.
Külön hangsúlyt kap a vezetőénekes, Julianne technikája, ahol fejhangba való átváltások (jódli-szerű csúszások), apró vibratók és pillanatnyi megállások finom árnyalatait vizsgálják. Szempont az is, hogyan illeszkednek egymáshoz a fő- és háttérénekek, és mikor lehet különösen precíz harmonizálást hallani.
Felvetődik a kérdés, az élő éneklés meddig tekinthető teljesen természetesnek, és mikor gondolhatják azt a hallgatók, hogy bizonyos részek esetleg technológiai szerkesztés eredményei. A videó végigvezet a vokális pontosság, a technika és a hangzás jelentős részletein, valamint példákat is hoz a zenekar más videóiból, hogy ténylegesen bemutassa a Petersons művészi színvonalát.
