Egy távoli országban, ahol több a birka, mint az ember, Peter Thiel, a Szilícium-völgy egyik meghatározó alakja, felépített magának egy menedéket a jövő kiszámíthatatlan válságai elől. Nem luxusüdülőt vagy adóparadicsomot választott, hanem Új-Zélandot, ahol rekordgyorsasággal szerzett állampolgárságot, és egy hatalmas birtokot vásárolt stratégiai okokból. Ez a lépés hatalmas közéleti és politikai vihart kavart, miután a média felfedte a tranzakció részleteit.
Peter Thiel életének és gondolkodásmódjának gyökerei a folyamatos kívülállóság érzésében keresendők: gyerekkori költözések, kívülállóként eltöltött évek és a sakk világában tapasztalt szigorú szabályok formálták világlátását. Később a Stanford Egyetemen kiemelkedő intellektuális bátorságra és konformizmus elleni lázadásra nevelte magát, saját lapot alapított, majd sikeres pénzügyi és technológiai pályát futott be.
Thiel első nagy vállalkozása, a PayPal, forradalmasította az online fizetést, de eredeti célkitűzéseiben szabadságot, decentralizációt és állami beavatkozás elleni fellépést tűzött ki. Végül mégis kompromisszumokra kényszerültek a bankrendszerrel és a szabályozással. A PayPal „maffia” tagjai – köztük Elon Musk, Reid Hoffman és mások – később újabb óriáscégeket hoztak létre, amelyek mára több száz milliárd dollár értéket képviselnek.
Az üzleti siker mellett Thiel mindig filozófiai mélységekben keresett válaszokat a vágyak természetéről és az egyén helyéről a tömegben. Befektetési döntéseit René Girard mimetikus vágy-elmélete inspirálta, amit a Facebook első külső befektetőjeként sikeresen alkalmazott. Thiel azt állította, a közösségi média igazi ereje nem az összekapcsolásban, hanem az emberi irigység és összehasonlítás végtelenségében rejlik.
Pályája során Thiel egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az állam és a technológia metszéspontjára. Megalapította a Palantirt, amely titkosszolgálati és vállalati adatelemzésben úttörő szoftvereket készített, és ezzel világszintű befolyásra tett szert, de komoly etikai vitákat is generált. A Palantir technológiája sokak szerint a megfigyelő állam infrastruktúráját alkotja, miközben Thiel magát libertáriusnak, a szabadság bajnokának tartja.
Thiel politikai stratégiája különbözik a hagyományos lobbitól: koncentrált, rizikós „startupszerű” befektetéseket eszközöl egyes politikusokba, akik révén hosszú távú hozzáférést és befolyást szerezhet kormányzati döntéshozatalban. A videó számos kérdést vet fel arról, hogy a pénz, a technológia és a politika összefonódása merre alakíthatja a jövőt – különösen, ha valaki mindhárom területen egyszerre aktív szereplő.
Peter Thiel számára a fennálló rend megkérdőjelezése, az új lehetőségek keresése és a túlélés biztosítása összeforrtak. A történet betekintést kínál abba, miként válhat egy kívülállóból modernkori „architektus”: valaki, aki egyszerre formálja, használja és kérdőjelezi meg a jelen rendszereit.
