Az amerikai és globális kötvénypiac jelenleg komoly vészjeleket ad, amelyeket a befektetők többsége figyelmen kívül hagy. Májusban az amerikai 30 éves kötvényhozam elérte az 5%-ot, amire 2007 óta nem volt példa, és rövid időn belül tovább is emelkedett. A Bank of America vezető stratégiája szerint ez a szint kritikus jelentőségű, külön történelmi hasonlattal is él – a Maginot-vonal átszakításához hasonlítja a helyzetet. Eközben más országok, például Japán, az Egyesült Királyság és Németország kötvényeinél is évtizedes csúcsokat látunk, ami szintén aggasztó tendencia.
A megszokott mechanizmusok most fordítva működnek: míg a jegybank kamatcsökkentései korábban mindig a hosszú távú kötvényhozamok csökkenését hozták, ez most nem történt meg. Ez azt jelzi, hogy a Fed elveszítette azt a képességét, hogy stabilizálja a gazdaságot szokásos eszközeivel, különösen inflációs nyomás mellett, amikor a kamatvágás csak tovább növelné az árakat és gyengítené a dollárt.
Mindeközben az infláció újra gyorsul, az amerikai fizetések reálértéke csökken, és az energiahordozók, főként az olaj ára hatalmas mértékben emelkedik. Ez az olajvezérelt inflációs helyzet a 70-es évekhez hasonló problémákat idéz elő, de most a költségvetési helyzet miatt a Fed mozgástere is erősen korlátozott.
Eközben a részvénypiac mintha nem venne tudomást ezekről a jelekről: a tőzsdeindexek történelmi csúcsok közelében vannak, miközben a kötvénypiac masszív stresszt jelez. Ráadásul az egész részvényrali mindössze néhány technológiai óriás és az AI-fejlesztések kockázatos jövőjére épül. Az ilyen extrém elválás a fundamentális mutatók és az árfolyamok között történelmi összeomlások előtt is megjelent már.
A kötvénypiac, az infláció és a túlértékelt részvények hármas figyelmeztetése egyszerre szólal meg – szokatlan módon minden nagy gazdaságot érintően. Vajon mi köti össze ezeket az eseményeket, és milyen lehetséges kimenetelek várhatók egy ilyen helyzetben?
