Roger Penrose saját tudatkutatási tapasztalatait és a „A császár új elméje” című könyvének írását idézi fel, ahol a tudatosság fizikai hátterének keresése során neurofiziológiai kérdésekbe merül. A beszélgetés során különösen izgalmasnak tartja a szándékos döntéshozatal és a tudatosság időzítésének kérdését, például a híres Libet-féle kísérleteket, amelyek a szabad akarat és az előzetes agyi aktivitás kapcsolatát vizsgálják.
Felvetődik, hogy vajon a gyors, például sportban vagy zongorajátékban meghozott döntéseink valóban tudatosak-e, vagy csak utólag racionalizált, valójában tudattalan folyamatok eredményei. Penrose vitatja ezt a népszerű álláspontot, és több példán keresztül mutat rá a tudat és a döntéshozatal összetett időbeliségére.
A tudatosság magyarázatának nehézségein túl a diskurzus filozófiai irányba is elmozdul, amikor felmerül a platóni tér, a matematikai igazságok önálló létezése és ezek kapcsolata a fizikai és mentális világgal. Megjelenik az a gondolat is, hogy csak a fizikai világ egy része rendelkezik tudattal, és az összefüggések továbbra is rejtélyesek.
Végül Penrose hangsúlyozza, hogy a tudat és a biológia bonyolultsága még mindig sok megválaszolatlan kérdést tartogat. Ezek a kérdések alapvetően formálják a tudat természete körül zajló tudományos és filozófiai vitákat.
