Az előadás egy PDP-11/34 számítógép sorsáról és felújításáról szól, amely egy múzeumi darabként várt új életre. A gép története mellett részletesen bemutatjuk, hogyan működnek a PDP-11 széria egyes hardverelemei, például a memory-mapped I/O és a Unibus rendszer. Az előadó külön kiemeli az ikonikus előlapokat és a gépek gyakorlati felhasználását is az egyetemi időkből.
Izgalmas kérdésként merül fel, miként lehet javítani és bővíteni egy évtizedekkel ezelőtt gyártott miniszámítógépet modern technológiával, például FPGA-alapú I/O panellel. Az előadáson keresztül megismerhetjük az FPGA-k alkalmazását, valamint azt is, hogy milyen különbségek vannak a klasszikus processzoros és a mikrovezérlős megoldások között a válaszidő és a sebesség tekintetében.
Az épített I/O panel hardveres és szoftveres oldalát is górcső alá vesszük. Külön kitérünk a szinkronizálás, a buszrendszerek jeltisztaságának problémáira és a Verilog nyelven történő fejlesztésre. Felvetődik, hogy a fejlesztő hogyan inspirálódott korábbi PDP-8 projektekből, és hogy mennyire egyszerű vagy éppen összetett az eltérő retro számítógépek elektronikai felépítése.
A bemutató érdekessége, hogy saját fejlesztésű panellel sikerült visszahozni a tradicionális „villogó lámpás” élményt a gépre, és hogy hogyan lehet szimulátorral vagy valódi hardveren keresztül párhuzamosan vezérelni és monitorozni a gépet.
