Párizs híres elegáns építészetéről, egységes utcáiról és a város romantikus atmoszférájáról. Azonban a Montparnasse-torony, a főváros első felhőkarcolója, sokak szemében különösen kilóg az egységes látképéből: 210 méter magas, 59 emeletes monstrum a történelmi negyed közepén. A helyiek az épületet szinte azonnal ellenszenvvel fogadták, és néhány évvel az átadása után törvényben tiltották meg a hasonló toronyházak építését a városközpontban.
Felmerül a kérdés, hogyan juthatott el egy ilyen extravagáns, kritizált projekt a városházáig, hogy egyáltalán felépülhetett. A történetben fontos szerepet játszott a háború utáni modernizációs törekvés, egy amerikai ingatlanfejlesztő bevonása, valamint a komplex mérnöki kihívások: a torony a metróvonal fölé épült, speciális alapozási munkákat igényelve.
Párizs viszonya a kortárs építészeti formákkal mindig is ambivalens volt. A Pompidou Központ, a Louvre piramisa vagy éppen az Eiffel-torony szintén komoly ellenérzések közepette született – de mára legtöbbjük a város ikonjává vált. A videóban elhangzanak várostervezési, társadalmi és esztétikai dilemmák: miért ennyire elutasító a társadalom az újdonságokkal szemben, és vajon egy radikális felújítás képes lehet-e megváltoztatni a hozzáállást egy egész nemzedék számára?
Most, hogy elkezdődik a Montparnasse-torony átfogó átépítése, újabb kérdések vetődnek fel: el lehet-e úgy rejteni egy épületet, hogy közben a városrész lényegét is megőrizze? Lehetséges, hogy Párizs legvitatottabb háza egyszer még szerethetővé válik?
