A kriptovaluták világában egyre gyakrabban merül fel a „papír bitcoin” fogalma, amely olyan befektetési eszközöket takar, amelyekkel közvetetten lehet hozzáférni a bitcoin árfolyamához, mint például határidős ügyletekkel, ETF-ekkel vagy akár kriptotőzsdei egyenlegekkel.
Felmerülnek olyan súlyos kérdések, hogy vajon ezek az intézmények, legyen szó tőzsdékről, kincstári vállalatokról vagy ETF-kezelőkről, valóban rendelkeznek-e a mögöttes bitcoinnal, amelyet a befektetésükben megjelenítenek. Történelmi példák, mint a Mount Gox vagy az FTX tőzsdék összeomlása, rámutatnak a letétkezelés kockázataira, és jogos aggodalmak fogalmazódtak meg a pénzügyi átláthatóság terén.
Az elemzés különféle „papír bitcoin” megközelítéseket vizsgál, az ETF-ektől a tőzsdéken át a vállalati és kormányzati bitcoin-megtakarításokig, sőt a DeFi megoldásokig, ahol például a wrapped bitcoin tokenek képezik a fókuszt. Mindegyik esetben közös kérdés marad, mekkora a tényleges fedezet, és mik az ebből adódó piacmozgató, de akár kockázati tényezők.
Egyes vállalatok, például a MicroStrategy vagy az ETF-eket kezelő óriások, mint a BlackRock, gyakran a kritikák célpontjai a letéti bitcoin mennyiség átláthatósága kapcsán. Különböző elemzők és blokklánc-nyomozó cégek próbálják felderíteni, mennyi a valós tartalék. Mindez pedig hozzájárul a befektetői bizonytalansághoz, miközben a „ne bízz, ellenőrizd!” elv kerül előtérbe a kriptoközösségen belül.
