Nyugat-Törökország egyik legismertebb természeti csodája, Pamukkale, egy hófehér lepelként terül el a meredek domboldalon. Távolról ragyogóan fehér sziklái azt az érzetet keltik, mintha valami csodás palota lenne, ám közelebbről aprólékosan formált medencék és meleg, tejszerű vízzel teli teraszok rajzolódnak ki.
Az ásványi forrásokból származó meleg víz a felszínre törve szokatlan mészkőfajtát, travertint rak le. Ennek különleges képződményei között lépcsőzetes medencék, repedések fölött húzódó gerincek és önmagukat építő csatornák is találhatók – mindegyik mesél a természeti folyamatokról, amelyek évezredek, sőt évmilliók alatt formálták e vidék arculatát.
Pamukkale látványosságai azonban túlmutatnak az egyszerű szépségen. A háttérben működő geológiai erők, aktív törésvonalak és forró magma hatása is hozzájárul a fehér travertin kialakulásához. A geológusok vizsgálatai alapján ezek a rétegek nemcsak a múlt éghajlati változásait, hanem a térség földrengés-aktivitását is feltárhatják.
Olyan kérdések kerülnek elő, mint hogy milyen információkat rejtenek a mészkő izotópjai, hogyan használhatók fel a múlt éghajlata és földrengései rekonstruálására, és miként tükrözheti mindez a földkéreg alakulását az évszázezrek során. Mindez új nézőpontokat kínál egy, a felszínen turistaparadicsomnak tűnő hely mélyebb megismerésére.
