Pam Bondi, az egykori igazságügyi miniszter szenvedélyes és vitatott tanúvallomását humoristák és közéleti szereplők vizsgálták, miközben kiemelték a Jeffrey Epstein-ügy körüli bonyolult, elhallgatásokkal teli igazságszolgáltatási folyamatot. Az esemény apropóját Bondi kongresszusi meghallgatása adta, ahol többek között arról kérdezték, hogyan kezelte az Epstein-dokumentumokat, és miért kapott a Kongresszus csak nehezen és erősen cenzúrázott aktákat.
Felmerültek kényes kérdések az átláthatóság hiányáról: miért fér hozzá a Kongresszus a dokumentumokhoz csak négy számítógépen, korlátozott időben? Rámutattak, hogy a Department of Justice azt is figyeli, ki milyen fájlokat nézett meg, ami több szereplő szerint az alkotmányos hatalmi ágak szétválasztásának megsértését jelenti.
További pikáns részletek kerültek elő: Bondi válaszai elterelték a lényeget, időnként gazdasági mutatókat, például tőzsdei rekordokat próbált középpontba állítani, miközben a valódi áldozatok – Epstein túlélői – továbbra is igazságot követelnek, de csak kitakart, cenzúrázott vallomásaikat kapják vissza. Az eljárás során újabb politikai és közéleti nevek is előkerültek, akik valamiképpen kapcsolódtak Epsteinhez.
Amikor szóba került még Howard Lundbeck meghallgatása és más, Epsteinhez köthető szereplők felelőssége is, az egész meghallgatás a komédiát és abszurd színházat idézte – de a kérdés marad: ki viseli a valódi felelősséget, és történik-e bármi áttörés az ügyben?
