Az Outer Worlds 2 előzetesében betekintést nyerhetünk az Arcadia nevű, konfliktusokkal teli kolóniába, ahol több frakció harcol az uralomért: egy tekintélyelvű védelmi szervezet, egy vallási lázadócsoport és egy könyörtelen vállalati kultusz. Ezek a frakciók mind meg akarják szerezni a főhős támogatását saját utópiájuk megvalósításához, miközben különféle ideológiák ütköznek.
A játék alapvető mechanikái, mint a belső nézetes harc, a képességellenőrzések és a dialógus opciók, visszatérnek, ám több ponton kibővültek, fejlettebbé és gyorsabbá téve a játékmenetet. A karakterkészítés során hangsúlyosabbak lettek a szerepválasztási döntések, és ezek már a történet legelején éreztetik hatásukat, befolyásolva a narratívát és a küldetések hangulatát.
Az Arcadia kolónia sötétebb és kevésbé rendezett világot mutat, mint az előző rész, tele állandó bizonytalansággal. Már az első misszióban fontos feladat vár a játékosra: át kell hatolni egy technológiai létesítményen, és el kell tulajdonítani egy fejlett hajtóművet, miközben a világ groteszk humora és szatírája folyamatosan jelen van. A történet során végigkíséri a játékost a kétség: lehet-e tudni, hogy a megbízók őszinték? Ki is valójában a „jó” ebben a többpólusú küzdelemben?
A látványvilág és a hangzás a modern grafikai és audiomegoldásoknak köszönhetően érezhetően fejlődött. A kisebb, karakterközpontúbb és szatirikusabb hangvétel megmaradt, ám technikailag frissebb és gördülékenyebb a játék. Felmerül a kérdés, mennyire mélyen lesznek kidolgozva az új NPC-k, és hogyan oldja meg a játék a sötétebb témák bemutatását anélkül, hogy elveszítené eredeti hangulatát.
A játék hűen őrzi az Obsidian sajátos stílusát és szatíráját, miközben izgalmas újításokat vezet be mind a harcrendszerben, mind a történetvezetésben. Vajon sikerül-e az Outer Worlds 2-nek úgy elmélyítenie témáit és karaktereit, hogy közben ne veszítse el azt a könnyed élményt, amely annyira népszerűvé tette az első részt?
