1991 szeptemberében, az olasz–osztrák határ közelében, az Alpok magaslatain, két túrázó egy rendkívüli leletre bukkant: egy öt évezreddel ezelőtt elhunyt, jégbe zárt személyre. A test kivételesen jó állapotban maradt fenn, bőre, ruházata, sőt, tulajdonai is megőrződtek az évezredek során.
Az első vizsgálatok során nem derült ki, ki lehetett a férfi, és hogyan veszítette életét ilyen zord körülmények között. A kutatók kérdéseket vetnek fel: vajon önszántából vagy kényszerből került fel a hegyre? Miért nem vettek el tőle semmit értékes fegyverei közül, mint például a rézbaltát? Lehet, hogy áldozata lett egy rituális szertartásnak, vagy inkább egy véres leszámolás áldozata?
A holttest alapos vizsgálata során feltárul a neolit kori élet mindennapjainak egy szelete: ruházata, felszerelése és különleges tűzszállító edénye egy fejlett technológiai tudásról árulkodik. A testben talált pollenek segítik a kutatókat abban, hogy rekonstruálják utolsó óráit és útvonalát a hegyen, sőt, utolsó étkezésének összetevőit is meghatározzák.
Néhány kutató szerint a test elrendezése, a sebhelyek jellege, illetve a körülötte talált tárgyak egy rituális áldozat lehetőségét vetik fel, míg mások inkább gyilkosság jeleit látják benne. Újabb orvosi vizsgálatok során rejtett sérülések és azonnali halálra utaló nyomok is előkerülnek. Megannyi elmélet keveredik, a bizonyítékok pedig egyre több titkot fednek fel egy máig rejtélyes halálesetről, amely teljesen új fénybe helyezi az európai őstörténetet.
