Sokan tapasztalják, hogy az otthon készített tojásos sült rizs gyakran ragacsos és vizes marad, míg a kínai éttermekben kínált verzió száraz, morzsalékos, minden szem különválik. A kulisszák mögött viszont nem a hozzávalók rejlenek, hanem egyetlen, apró, de döntő különbség: a víz folyamatos elvonása a főzés minden szakaszában.
Az elkészítés első lépése a rizs alapos átöblítése, hogy a felesleges keményítőt eltávolítsuk, majd az ideális, csökkentett vízmennyiség használata. A rizs párolása után fontos, hogy fedő nélkül, fellazítva hagyjuk kihűlni, így további nedvesség távozik belőle. Ezzel szemben a régi rizs használata csak félreértés: nem az idő, hanem a szárazság számít igazán.
A tojással is érdemes trükközni: szitán átszűrve megszabadulhatunk a vizes fehérjétől, és csak a tömörebb rész kerül az ételbe. Ezen túl, a fokozatos sütés és a hozzávalók külön-külön való elkészítése akadályozza meg, hogy a serpenyő lehűljön, és a rizs újra párolódni kezdjen. A szójaszószt végül nem közvetlenül a rizsre, hanem a forró serpenyő szélére öntik, hogy az extra gőz helyett sülő ízek keletkezzenek.
Ez az eljárás rávilágít arra, hogy mennyit számít a technika a konyhában, és milyen apró fogásokon múlhat a tökéletes éttermi eredmény elérése – akár otthoni körülmények között is.
