Egy különleges lakóház rejtőzik az erdő mélyén, egy meredek lejtőn, távol a város zajától. Az alkotók elsődleges célja az volt, hogy újra összekapcsolják a természetet és az emberi életteret, nem pedig bővítsenek vagy radikálisan átalakítsák az épületet.
A házat a Niagara Escarpment változatos topográfiája, völgyek és hegyek ölelik körül. Az itt élők, művészek és tervezők, saját élményeik alapján formálták át az otthont úgy, hogy az szinte észrevétlenül illeszkedik környezetébe. Az anyaghasználat, mint például az elszenesedett cédrusfa és az áttetsző polikarbonát, természetességet és különleges fényeffekteket kölcsönöz a háznak, amely este erdei lámpásként világít.
A tervezés során fontos szerepet kaptak a mozgásra ösztönző elemek, például a „háló” struktúrák, melyek játékosságot visznek a terekbe, és izgalmas utazásélményt adnak, hasonlóan egy erdei túrához. A bútorkészítés és az egyedi belsőépítészeti megoldások mind-mind a lakók személyes kapcsolatát erősítik az otthonukkal, emberközelivé és folyamatosan alakulóvá téve azt.
A ház tervezése közben olyan kérdések merülnek fel, mint: miként válhat egy épület élő organizmussá? Hogyan formálhatja a természetközeli megközelítés mindennapjainkat, vagy hol húzódik a határ a dizájn, a táj és a személyes tér között?
