Melbourne-ben találkozott egy különleges ügyféllel az építész, aki nem mindennapi telket hozott magával: a Murray folyóra és Albury városára nyíló kilátással. A hely varázsa – a folyó, a lejtő, a napfény és a természetes szellő – alapjaiban határozta meg a tervezés szemléletét.
A tervezés során az épület integrálódik a tájba: a lépcső felett elhelyezett hatalmas tetőablak két szintet köt össze, közvetlen vizuális kapcsolatot teremtve. Lenézve feltárul egy karakteres palackfa, amely szintén e kapcsolódás szimbóluma. A privát terek, mint a hálószobák és a dolgozószoba, a melegség és a meghittség érzetét keltik, különösen a téli hónapokra gondolva.
Belsőépítészeti megoldásként olyan természetes anyagokat választottak, mint a fa, a bronz, az alabástrom és a kristály, melyek harmóniát teremtenek. A kültéri teraszok szerepe nemcsak a fény és a levegő, hanem a beltér és kültér kapcsolatának hangsúlyozása is.
Érdekes színfoltja a projektnek, hogy a berendezés terén a tulajdonos a párizsi kézműves tárgyak és művészek felé fordult, ezért számos egyedi darab és különleges részlet (például ágynemű és evőeszköz) került a házba, így személyesebbé téve az otthont.
Felmerül, hogyan lehet egyedi, mégis összefüggő történetként megírni egy ház építészeti filozófiáját? Milyen kapcsolatot teremt az épület, a tervezőcsapat és a lakók között? Ezek a kérdések végigkísérik a projekt kibontakozását.
