Egy belvárosi, aucklandi kertvárosi környezetben járunk, ahol régi, örökségi épületek sorakoznak. A fő kérdés az, hogyan lehet egy aprócska, félreeső telken otthonos, mégis tágas érzetű lakóhelyet teremteni, amely egyszerre reflektál a környezetére és a természetes fény lehetőségeire.
A ház létrejöttében alapvető fontosságú volt a belső udvar kialakítása, amely a privát tér, a természet és a napfény játékának elegyét kínálja. Az otthont bölcs anyaghasználat jellemzi: a pala, a beton, a fagerendák és a sötét árnyalatú színek atmoszférikus, elemi hangulatot adnak a beltérhez. A tradicionális, XIX. századi villából indulva a lakók egy modern, földközeli, mégis bensőséges környezetbe érkeznek a ház új részében.
A fény különleges szerepet kap: a háromszög alakú ablakok, a sávos üvegek és a természetes árnyékok folyamatosan változó látványt teremtenek. Az udvar integrálódik az élettérbe, ilyenkor a ház szinte átfolyik a kertbe. Felmerül az is, hogyan alkalmazkodhat egy családi otthon a mindennapi élet nyüzsgő valóságához, miközben megőrzi egyszerűségét és nyers, mégsem rideg karakterét.
