Kiemelkedő szakembereknél gyakran tapasztalható, hogy pont a szerzett tapasztalataik és emberi kommunikációs készségeik akadályozzák őket az AI használatában. Ez rámutat arra, mennyire különbözően működik egy mesterséges intelligencia a humán kollégákhoz képest: a sikeres vezetői szokások, mint például a tökéletesen megfogalmazott üzenetek vagy a részletes, lépésről lépésre történő folyamatleírások, meglepő módon hátráltatják az AI-val való eredményes együttműködést.
Felvetődik, hogy ha valaki verbalizálva, diktálás útján osztja meg a gondolatait a mesterséges intelligenciával, az gyakran eredményesebb, mint a túlfinomított írásbeli promptok. A túlzott magyarázat vagy folyamatleírás az AI számára akár gát is lehet, hiszen az algoritmusok képesek önállóan is értelmezni célt és kontextust – így a legegyszerűbb, ha a felhasználó csak a célt és a fontosabb megkötéseket közli, a többit a modellre bízza.
Az is előkerül, hogy bizonyos modellekben, mint a különböző „brain” szinteken futó Jacob vagy Claude, a túl magasra állított „erőfeszítés” szint és a hosszas, túlrészletezett promptok nem javítják, hanem akár rontják is a végső eredményt. A videóban bemutatott példák arra sarkallnak, hogy inkább hagyatkozzunk az AI saját értelmező képességeire, és ne korlátozzuk feleslegesen, illetve bizonyos esetekben inkább manuálisan végezzük el az egyszerűbb feladatokat.
Érdekes kérdésként vetődik fel, mennyiben érdemes a napi változatos szakmai feladatokat ténylegesen egyedinek tekinteni, vagy inkább a mögöttes, ismétlődő mintákat keresni – hiszen így az AI is sokkal könnyebben alkalmazható lehet a mindennapi munkában.










