Az őslénytani leletek között időnként döbbenetes sérülésekkel tarkított fosszíliákra bukkanunk, amelyek egykor élt, mára kihalt állatok életének fájdalmas pillanatait őrzik meg. Ezek az ősi sebesülések nem csupán látványosak, hanem lenyűgöző bepillantást engednek a földtörténeti múlt viszontagságaiba és a ragadozók, valamint a védekező áldozatok közötti küzdelmek brutalitásába is.
A videóban bemutatott példák közül a legmegdöbbentőbb egy különleges, hosszú nyakú hüllő, a Tanystropheus lelete, amelynél jól látható, hogy két különböző egyed fejét harapással választották le kortárs ragadozók. Kiderül, milyen környezetben éltek ezek az állatok, és miféle vadásztaktikákat alkalmaztak – de felmerül a kérdés, hogy a különösen hosszú nyak valójában áldás vagy átok lehetett-e számukra a triász időszakban.
A földtörténet ismertebb ragadozói is szörnyű sebeket ejtettek vagy szenvedtek el; például a kardfogú macskafélék koponyáinak döfött lyukai súlyos, egymás közötti összecsapások nyomaira utalnak. Vajon a konkurenciaharc mennyire lehetett kegyetlen ezek között a félelmetes ragadozók között?
Nemcsak ragadozók, de nagy növényevő dinoszauruszok is szenvedtek el súlyos baleseteket; például egy Massospondylus egyed többszörös farok-amputáción esett át, mégis életben maradt. Hogyan befolyásolta ez a túlélést, illetve miként misztifikálja a modern krokodilok és gyíkok regenerációs képessége a paleontológusok fantáziáját ezekkel a sérülésekkel kapcsolatban?
Emellett a videó bemutatja a Dilophosaurus rekordmennyiségű törését és deformációit, illetve a mosasaurusok közötti brutális harc bizonyítékait. Ez a sok sérülés rávilágít arra, hogy az ősi állatok nemcsak a természet viszontagságaival, hanem egymással is kegyetlen csatákat vívtak. Vajon miként változtatták meg ezek a sérülések az evolúciójukat, túlélési stratégiáikat és viselkedésüket?
