Világszintű olajhiány veszélye fenyeget: több ország csak néhány hétre elegendő tartalékkal rendelkezik, ha tartósan blokkolják a Hormuzi-szoroson átívelő olajforgalmat. A stratégia jelentősége újraértékelődött, amikor Irán drasztikusan csökkentette az áthaladó tankhajók számát, ezzel kritikus bizonytalanságot teremtve az olajellátásban.
Több ország komoly kitettséggel bír e szűk keresztmetszetű folyosóval szemben. Mianmar, Vietnám, a Fülöp-szigetek és Szingapúr helyzete rendkívül sérülékeny, mivel számukra a Hormuzon érkező szállítmányok jelentik az ellátás döntő részét. Szingapúr például csak 40 napra képes fedezni saját szükségleteit, hasonlóan szűkösek a készletek Thaiföldön és Bangladesben is, ahol már most is érzékelhetők az intézkedések a fogyasztás visszafogására.
Nagyobb államok – mint Kína, Japán, Dél-Korea vagy India – robusztusabb stratégiai készleteikkel egyelőre több hónapig védettek a rövid távú ellátási zavarokkal szemben, viszont ők is küzdenek a tartalékok kiürülésének ütemével. Kérdés, hogyan tudják majd kezelni az esetleges tartósabb kieséseket – elég lesz-e az alternatív források diverzifikációja, vagy más stratégiákhoz kell-e nyúlniuk?
Az energiaügynökségek és kormányok rövid távú intézkedéseket vezetnek be, például üzemanyag-racionalizálást, munkarend-változtatást vagy a fosszilis energiaforrások újraindítását. Vizsgálat tárgya, hogy ezek a próbálkozások milyen hosszú távú stabilitást biztosíthatnak, és hogyan alakulhatnak a globális energiaárak az elkövetkező hónapokban.
