Dél-Koreában található egy különleges városrész, ahol szinte kizárólag oroszul beszélnek az emberek, annak ellenére, hogy szinte mindannyian koreai származásúak. Ez a közösség, a Koryo-saram története egészen a 19. század végéig, illetve a 20. század elejéig nyúlik vissza, amikor sok koreai vándorolt ki a mai Oroszország távol-keleti régióiba munkavállalás céljából.
A Szovjetunióban azonban az etnikai koreaiakat nagyszámban kitelepítették Közép-Ázsiába, ahol generációkon keresztül az orosz vált anyanyelvükké. Napjainkban is több százezer Koryo-saram él szerte a volt szovjet tagköztársaságokban, akik közül sokan Dél-Koreába települnek vissza – és továbbra is oroszul beszélnek, kialakítva egyfajta kulturális hidat múltjuk és jelen világuk között.
A videó során felmerül a kérdés, miként találnak identitásra ezek az emberek, akik egyszerre érzik magukat koreainak és részben orosznak: hogyan élik meg a hasonlóságokat és a különbségeket a Koreában született helyiekkel szemben? Vajon mit jelent számukra a ‘haza’, és mennyire sikerül új integrációjuk hazájuk történelmében kevésbé ismert közösségként?
Szó esik a helyi hétköznapokról is: gasztronómiai különlegességek, oroszok által üzemeltetett üzletek, vegyes kultúrájú cukrászdák, sőt, szóba kerülnek az identitással összefüggő társadalmi kihívások is. A narrátor azt is boncolgatja, mennyire ismeri ezt a közösséget a koreai többség, és milyen meglepő, hogy sok helyi keveset tud erről az etnikai csoportról. Az is felmerül, hogy az itt élő gyerekek milyen nyelven tanulnak, és milyen nehézségekkel néznek szembe a beilleszkedés során.
Végül a hely sajátos hangulatáról, vendégszerető lakóiról és egyedi identitásról kapunk képet, miközben felvetődnek további kérdések a vegyes kulturális örökség és a hazatalálás útjáról.
