Az orosz-ukrán háború során Oroszország különös gazdasági és társadalmi helyzetbe került. A konfliktust nem a társadalom akaratából, hanem elnöki döntés alapján indították el, így a lakosság jelentős részét sikerült távol tartani a háború közvetlen terhétől.
Fontos kérdést vet fel, miért nem vált ki erősebb tiltakozást vagy elégedetlenséget az óriási emberveszteség, hiszen a veszteségek többsége zsoldosokat érint, akiket gyakran vidéki régiókból toboroznak pénzért és társadalmi státuszért cserébe. Ugyanakkor ezek a magas veszteségek jelentős gazdasági terheket rónak az államkasszára is.
Az anyagi ösztönzők növelése egyre komolyabb forrásokat emészt fel, és mindez a gazdasági fenntarthatóság határait feszegeti. A háborús költségvetés már most jelentős részt hasít ki az ország GDP-jéből, miközben az olaj- és gázipari bevételek is apadni látszanak.
Érdemes megvizsgálni, miként alakítja át a hadigazdaság az ország szerkezetét. Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági erőforrások háborús célokra történő átterelése milyen visszafordíthatatlan változásokat okoz, és vajon mennyi ideig maradhat fenn ez az egyensúly.
