1915 elején az első világháború keleti frontja mozgásba lendült, miközben mindkét hadviselő fél stratégiai dilemmákkal küzdött. Az oroszok ipari és emberi erőforrásai kimerültek, a központi hatalmak pedig kétségbeesetten igyekeztek megmenteni az Osztrák–Magyar Monarchiát és visszatartani Olaszországot, illetve Romániát attól, hogy belépjenek az antant oldalán.
A tavaszi hónapokban hatalmas áldozatokat követelő hadműveleteket indítottak. A németek és az osztrák–magyarok a gorlice–tarnówi áttöréssel súlyos vereséget mértek az oroszokra, akik hadianyag- és morálproblémákkal küzdöttek. A támadás során modern haditechnika, például szupernehéz tüzérség és fejlett légi felderítés jelent meg a fronton.
Az orosz hadvezetés belső konfliktusai, az elhibázott döntések, valamint a polgári lakosságot sújtó kegyetlen elnyomó és kitelepítő intézkedések csak elmélyítették a válságot. Mindkét oldalon politikai és társadalmi feszültségek törtek a felszínre, miközben a frontvonalak folyamatosan kelet felé tolódtak, így lakosságok millióit kényszerítették menekülésre.
Miközben a központi hatalmak diadalukat ünnepelték és előrenyomultak, stratégiai nézeteltérések lassították az összhangot Berlin és Bécs között. Az orosz hadseregen belül a leépülő fegyelem és kiapadó készleteken túl politikai intrikák és megingó bizalom formálta a döntéseket. Az események sorsfordító társadalmi és politikai kérdéseket vetettek fel mindkét birodalomban, amelyek későbbi történelmi eseményekhez is vezettek.
