Egy különleges szituáció elképzelésével indul az elemzés: mi történik, ha egy varázslatos főzet révén örök élethez juthatunk? A testünk sosem öregszik tovább, immunissá válunk a betegségekre és a komoly sérülésekre, létünk időtlenül tart, egészen a világegyetem végéig.
Az örök élet ígérete elsőre csábítónak tűnhet: minden veszély nélkül választhatunk utakat, elmerülhetünk új és régi élményekben, és kísérletezhetünk bármilyen hosszú távú céllal. A filozófiatörténet több jelentős gondolkodója azonban eltérő véleményeket fogalmaz meg.
Bernard Williams és mások szerint az unalom, a monotónia, sőt az önazonosság elvesztésének veszélye árnyalja az örök élet pozitív oldalát. Az élmények ismétlődése vagy a személyiség folyamatos változása idővel kiüresítheti a létezést, sőt akár önmagunkkal is szembeállíthat hosszú távon.
Más nézőpontok szerint a világ változatossága, a célok végtelensége, valamint az önmagunkban rejlő változási lehetőségek mégis fenntarthatják a jelent és az öröm forrását. Egyes filozófusok úgy érvelnek, hogy az élet értelmét a végessége adja, és emiatt lesznek a döntéseink valóban jelentősek és értékesek.
A dilemmát tovább színezi a kérdés: megéri-e mindezért az öröklétet választani, vagy jobb inkább elfogadni az idő korlátait? A különféle elméletek ütköztetése során felmerül, vajon átok vagy áldás az, ha soha nem ér véget az életünk.
