2008-ban Peruban egy óriási, háromméteres koponyát találtak, amely sokáig rejtély volt a tudósok számára. A benne lévő hatalmas, akár harminchat centiméteres fogak alapján egy addig ismeretlen, óriás ragadozó bálna, a Livyatan melvillei létezésére derült fény. Ez a lény a bibliai szörnyről és a Moby Dick szerzőjéről kapta a nevét, és a tudományos közvéleményt rögtön izgalmas kérdések elé állította: honnan származott, mivel táplálkozott, és hogyan tűnt el?
Evolúciós visszatekintés során kirajzolódik, hogy a Leviatan a fogasbálnák (Physeteroidea) családjának tagjaként fejlődött, együtt más, korabeli ragadozó bálnafajokkal. Ezek között találunk olyanokat, amelyek fogazatukat hús tépésére használták, szemben azokkal, amelyek szívótáplálkozással ettek, például tintahalakat. A macroraptorialis bálnák megjelenése, hatalmas fogaikkal, markáns különbséget jelentett a többi bálnával szemben.
A Leviatan fénykorában különféle zsákmányállatokkal találkozhatott, amelyek között ott szerepeltek más bálnák, óriás lajhárok, valamint kisebb cápák és halak is. Ugyanakkor a hasonló méretű Megalodon cápa is osztozott vele a tengerek ragadozó szerepén, így rivalizálásukról vagy együttélésükről izgalmas következtetéseket lehet levonni – bár közvetlen bizonyíték nincsen.
A faj kihalásának okait illetően sincs teljes konszenzus. Egyes tudósok szerint az ökoszisztéma változása, a zsákmányállatok eltűnése vagy a klímaváltozás állhat a háttérben, míg mások felhívják a figyelmet arra, hogy a fosszilis leletek nem adnak teljes képet. Mindezek fényében felmerül a kérdés: mi okozhatta a tengerek egykori urainak végzetét, és hogyan változott meg az óceáni élet ennek nyomán?
