Az OpenAI egyik, eddig nem publikált mesterséges intelligencia modellje áttörést ért el a matematikában: sikerült megcáfolnia egy régóta fennálló sejtést, amelyet még Erdős Pál, a világszerte elismert magyar matematikus fogalmazott meg 1946-ban. Ez a sejtés a síkbeli egységnyi távolságok elrendezésével kapcsolatos, és a matematikusok évtizedekig úgy gondolták, hogy az egységnyi távolságok maximális száma csak a rácsszerű elrendezéssel érhető el.
Sokáig úgy hitték, hogy ennél hatékonyabb elrendezés nem létezik, de az OpenAI modellje új, szokatlan struktúrákat fedezett fel, amelyek jelentősen felülmúlják a korábbi megoldásokat. Különösen érdekes, hogy a modell egy magasabb dimenziós rácsszerkezetet hozott létre, amelyet aztán „vetített” le a kétdimenziós síkra. Ez az eljárás hasonlítható ahhoz, amikor egy látszólag rendezetlen tárgyból egy árnyék képződik, amely első pillantásra felismerhető struktúrát mutat.
A matematikai áttörés sikerét számos, a területén elismert kutató is igazolta és lektorálta, többek között a Harvard, Princeton és a Manchesteri Egyetem munkatársai. Felmerül a kérdés: ha ezek a matematikusok együtt dolgoztak volna, vajon rátaláltak volna-e erre a megoldásra? Az AI itt elsősorban abban emelkedett ki, hogy képes volt hidat képezni a geometriában és az algebrai számelméletben elterülő tudás között. Emberek számára ezek a területek gyakran elkülönülnek, ezért a kapcsolódási pontokat nehéz felismerni.
A videó felveti, hogy maguk az AI modellek lesznek a jövőben a valódi úttörők az összetett problémák megoldásában, mivel képesek lesznek a különböző tudásterületek közötti váratlan összekapcsolódásokat automatikusan felismerni és kiaknázni. Ez nemcsak a matematika, hanem más tudományágak fejlődését is felgyorsíthatja. Mit jelent ez az emberi kutatómunka jövője szempontjából? Vajon a szakágak közötti együttműködés, illetve az AI-vezérelt felfedezések lesznek a kulcsai a következő nagy lépéseknek?
Emellett a videó kitér arra is, hogy az AI tudásmenedzsment rendszerek és chatbotok hogyan tudják egyesíteni a felhasználó saját, szétszórt információit és a világhálón található tudást, így hasznos segédeszközök lehetnek a mindennapi kutatásban és információszerzésben is.
