Mi történik akkor, ha az egyik vezető AI vállalat, az OpenAI, hirtelen különösen nagy nyomás alá kerül riválisa, a Google új áttörései miatt? Az utóbbi időben lényegében ‘vészhelyzetet’ hirdettek a cégnél, miután a Google bemutatta a Gemini 3-at és az egyedi TPU architektúráját, amelyek jelentősen megerősítették pozícióját a mesterséges intelligencia élvonalában.
Felmerül a kérdés: Tényleg elértük a nagy nyelvi modellek (LLM) skálázásának határait, vagy érdekes, eddig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még a technológia mélyén? Népszerű kutatók – például Ilja Sutskever és Andrej Karpathy – szerint a közelmúltban lezárult a gyors, mennyiségi skálázás időszaka, és innovatívabb kutatási irányokra lenne szükség. Ugyanakkor a Google a saját infrastruktúrájával, bevételeivel és adatvagyonával jelenleg verhetetlennek tűnik.
Az OpenAI azonban új modellekkel, például a fejlesztés alatt álló, titokzatos Garlic-kal próbál választ adni a Google előretörésére. A kérdés az, hogy vajon képesek lesznek-e visszaszerezni az elsőséget a mesterséges intelligencia versenyében? Eközben a hétköznapi felhasználóknak sokszor nem a modellek nyers intelligenciája, hanem az általuk biztosított mindennapi felhasználói élmény a döntő tényező.
Az egész iparágban forr a vita arról, hogy tényleg csupán a méret és a teljesítmény a kulcs, vagy inkább új, kreatív algoritmikus áttörések hozhatják meg a következő ugrást. A verseny kiélezett, amelynek nyertesei végső soron maguk a felhasználók lehetnek.
