Ez az elemzés az OpenAI új Agent Mode funkcióját vizsgálja, amely izgalmas ígéretekkel és jelentős felhajtással indult, ám a valóság több árnyalattal bonyolultabbnak bizonyul. Szó esik arról, hogy a fejlesztők milyen célokat tűztek ki, és miként próbálják a mesterséges intelligenciát összekötni a tényleges felhasználói igényekkel, különösen az automatizálható folyamatok és a számolótáblák kezelésében.
Részletes példák mutatják be a rendszer jelenlegi nehézségeit, például azt, amikor egy megrendelés – akár csak egy egyszerű sütemény vásárlása – igen hosszadalmas és többszöri felhasználói beavatkozást igényel. A felhasználók számára különösen fontos kérdéssé válik, mennyire lehet megbízni ebben a rendszerben, és elérhető-e már az a rugalmasság és autonómia, amit egy digitális asszisztenstől elvárnánk.
Felmerül a prompt injection támadások veszélye is, vagyis hogy a rendszer hogyan tudná önállóan kiszűrni a szándékosan félrevezető, ártó beavatkozásokat, akár e-mailen keresztül, akár online űrlapokon. Ezt a kérdést a vezetők is komolyan veszik, és egyelőre inkább korlátozzák az autonómiát, hogy elkerüljék a nagyobb károkat.
Az elemzés kitér arra, hogy az ügynökmód fő értéke jelenleg a pénzügyi és táblázatkezelési felhasználásokban rejlik. Ugyanakkor felvetődik az igény, hogy a fejlesztés iránya mennyire áll távol a napi, ténylegesen időtakarékos és önálló asszisztensek megvalósulásától. Hogyan kaphatnak a felhasználók azonnali, érezhető hasznot ebből a hosszú távú projektből?
