Az OpenAI új agent builder funkciója körül nagy felhajtás alakult ki, sokan azt állítják, hogy forradalmasítja az automatizációs piacot, és leváltja a jól ismert platformokat, mint például az Eden vagy a Zapier. A bemutatóban azonban rávilágítanak arra, hogy a megoldás valójában sok örökölt és már korábban használt funkcióból áll, ráadásul ezek több ponton elavultak vagy fejletlenek maradtak.
Felmerül a kérdés, hogy egy olyan cég, amely a mesterséges intelligenciára épülő workflow-építővel jelentkezik, miért nem építi be alapértelmezettként például a természetes nyelvi interfészt, ami éppen az ő erősségük lehetne. Ezzel szemben sok konkurens platform már régóta természetes nyelvi vezérlést kínál a folyamatok kialakításához.
Érdekes aspektus, hogy milyen mértékben újrahasznosították az OpenAI korábbi, mára már megszüntetett szolgáltatásait – például az assistance API-t vagy a régi promptgeneráló eszközöket – az új agent builderben. Továbbá vitatható, hogy mennyire használható és átlátható a valós munkafolyamatokban a mostani felhasználói felület és funkciókínálat.
Felvetődik az is, hogy érdemes-e egyáltalán most időt fektetni ennek a rendszernek a megtanulásába, hiszen könnyen lehet, hogy az OpenAI ismét félbehagyja a fejlesztést, mint ahogy a korábbi megoldások esetében is előfordult. Mindeközben a fókuszban maradnak a specializált automatizációs platformok, amelyek már bizonyítottak fejlettségben, stabilitásban és skálázhatóságban.
