A beszélgetés középpontjában az autonóm járművek és a mesterséges intelligencia (AI) közlekedési rendszerekben betöltött egyre növekvő szerepe áll. Többek között felmerül, hogy a mesterséges intelligenciával irányított autók – mint például a Whimo – mennyivel biztonságosabbnak érződhetnek a hagyományos taxikhoz vagy Uber-utazásokhoz képest, ahol az emberi tényező gyakran kockázatot jelent.
Szó esik arról, hogy a nagy közlekedési vállalatok, így az Uber is abban érdekeltek, hogy idővel teljesen kiváltsák az emberi sofőröket, hosszú távon pedig autonóm flottákat üzemeltessenek. Ennek köszönhetően a potenciális balesetek száma csökkenhet, hiszen az emberi hibák minimalizálódnak – de ennek etikai és jogi következményei új kérdéseket vetnek fel.
A repülés területén is megjelenik az autonóm technológia kérdése. Felmerül, hogy vajon a teljesen önvezető repülők vagy az AI-alapú légi irányítás valóban növelné-e a biztonságot, és hogyan zajlana a felelősségvállalás, ha valami mégis balul sül el. Az ilyen rendszerek akár „rajként” is képesek lennének kommunikálni egymással, nagymértékben csökkentve az emberi tévedésekből eredő balesetek kockázatát.
Érdekes gondolatként jelenik meg az úgynevezett „bűnbak-szakma”, vagy „sin eater”, vagyis ki és hogyan vállaljon felelősséget az AI hibáiért. Etikai, jogi dilemmák, mint a klasszikus „trolibusz-probléma” is előtérbe kerülnek: ki a hibás, ha az önvezető jármű okoz balesetet? Vajon a gyártó, az üzemeltető, vagy az utas viseli a következményeket?
Mindezek mellett a média felelősségéről is szó esik: az ilyen balesetek sokszor aránytalanul nagy visszhangot kapnak, miközben a valós statisztikák azt mutatják, hogy az AI-val támogatott rendszerek hosszú távon biztonságosabbak lehetnek.
