A felszólalás középpontjában az online térben tapasztalható nők elleni erőszak és a tudatos áldozathibáztatás gyakorlata áll. A személyes történeteken keresztül kibontakoznak a digitális zaklatás különböző formái: képek, privát fotók és videók jóváhagyás nélküli terjesztése, megalázó módosítások, valamint az ehhez kapcsolódó tömeges csoportok működése a közösségi médiában és üzenetküldő alkalmazásokban.
A beszéd gondolatébresztő kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan reagál a társadalom ezekre a cselekményekre, illetve milyen hatással van az áldozatokra a folyamatos nyilvános megszégyenítés és jogbizonytalanság. Felhívja a figyelmet a jogi rendszer és a közösségi platformok felelősségére is, rámutatva azokra a hiányosságokra, amelyek lehetővé teszik az elkövetők büntetlenségét.
Különösen hangsúlyosak azok a témák, mint a nemi alapú erőszak láthatósága, a technológia szerepe a visszaélésekben, valamint az intézményi és társadalmi válaszok hiánya vagy elégtelensége. A felszólalás nyitott végű kérdéseket fogalmaz meg a hallgatóság felé, a közös felelősségvállalás, empátia és tudatformálás jelentőségét hangsúlyozva.
