Felvetődik a kérdés: vajon a napenergiára épülő rendszerek élettartama mennyire növelhető meg azáltal, hogy a napelemek képesek önmagukat is javítani? A kutatók napjainkban olyan innovatív eljárásokat vizsgálnak, amelyek célja, hogy a napelemek még hosszabb ideig megőrizzék magas hatékonyságukat – sőt, akár „örökké” is működjenek.
Egy különleges fejlesztés, a HUBLA nevű öngyógyító anyag, az ausztrál Monash Egyetem, az Oxford Egyetem és a Hong Kong-i City University közös munkájának eredménye. Ez az anyag a hő és nedvesség hatására aktiválódik, és javítja a perovszkit alapú napelem cellák mikrosérüléseit, megőrizve ezzel az optimális teljesítményt.
A természetben megfigyelhető önjavító folyamatok, például a növények gyors regenerálódása, inspirálták az első ilyen kísérleteket, amelyek már bizonyították, hogy dinamikusan javíthatók a panelek bizonyos elemei. A folyamatos környezeti ártalmak, mint az UV sugárzás, jég, szél vagy a hőmérséklet-ingadozás, jelentősen roncsolják a napelemeket, ezért a fejlesztések fókuszában a hosszú távú stabilitás megőrzése áll.
Nem csupán földi környezetben, hanem a világűr extrém viszonyai között is tesztelik az új generációs megoldásokat. A legújabb kísérletek során sikerült olyan anyagokat találni, amelyek a sugárzás vagy más káros hatás után hőkezeléssel önmagukat helyreállítják, így akár 100%-os hatékonyságot is visszanyernek.
További kihívások azonban még várnak a technológiára: a laboratóriumban igazolt eredményeket ipari méretben és hosszú távon kell majd bizonyítani, valamint az új panelek ár-érték arányát is versenyképessé kell tenni a jelenlegi szilícium alapú rendszerekhez képest.
