Az előadás betekintést nyújt az emberiség anyagkészítő képességeibe, és rávilágít arra, hogy bár nagyszerű eszközöket és szerkezeteket alkottunk, gyakran nehézséget okoz ezek fenntartása és javítása.
Felvetődik a kérdés: lehetséges-e olyan infrastruktúrát létrehozni, amely önmagát javítja, például önregeneráló utakat, hidakat vagy épületeket? Ehhez a gondolathoz kapcsolódva a természetet veszi példaként, ahol az élő anyagok természetes módon regenerálódnak, és felmerül, miként lehetne ezt a tulajdonságot mesterségesen is megvalósítani.
Az előadó bemutatja az „élő anyagok” gondolatát: olyan innovatív anyagokat, amelyek érzékelik károsodásukat, életre kelnek, és képesek az öngyógyításra. Felmerül, hogyan lehet a természet logikáját a technológiába átültetni, molekuláris vagy sejt szintű mechanizmusokat beépíteni ember alkotta anyagokba.
Praktikus példákon keresztül ismerhetjük meg az önjavító utak és betonok, illetve az önlebomló műanyagok fejlesztésének jelenlegi állását. Az előadó elgondolkodtat, milyen társadalmi, gazdasági és környezeti akadályok állnak egy ilyen jövő előtt, és hogy szükség van-e új gazdasági modellekre a fenntarthatóság elérése érdekében.
