Húsz évnyi szünet után ismét színre lép az Onimusha sorozat, így sok rajongó várakozásokkal és kérdésekkel fordul az új rész felé. Felmerül, vajon mennyire követi a manapság divatos Soulslike játékok nyomdokait, és milyen mértékben őrzi meg a régi Onimusha-epizódok jellegzetességeit. Az új cím részben lineáris, részben nyitott városrészekkel és hangsúlyos harcmechanikával dolgozik, ahol Kiotó a fő központ, ahová a küldetések között visszatérhetünk.
A játékmenet nem az extrém nehézségre vagy a nyitott világ felfedezésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a taktikus és védekezés-orientált harcra. Átgondolt védelmi lehetőségek, különféle támadások és speciális mozdulatok adnak komplexitást a küzdelmeknek. A játék nem Soulslike, de nem is egy egyszerű akciócím; inkább a klasszikus Capcom-stílus dominál.
Érdekes kérdések merülnek fel a harcrendszer újdonságaival kapcsolatban: mennyire érdemes az improvizációval, környezet kihasználásával élni? Hogyan működnek az új lélekfelszívás mechanikák, amikor már nemcsak mi, hanem a főellenfelek is képesek erre? Miként bírják majd az új és régi játékosok egyensúlyban tartani a megszokott és innovatív elemeket?
Fontos szempont, hogy kevesebb klasszikus fejtörő és minijáték került a játékba, helyüket inkább könnyedebb környezeti logikai feladványok vették át. Milyen hatással lesz ez a játékélményre, és mennyire sikerül majd minden játékosréteget megszólítani? Az is izgalmas, hogy miért váratott ilyen sokáig az új rész megjelenése, illetve hogyan tudja most felvenni a versenyt a műfaj többi átdolgozott vagy új címével.
