Mi teszi az embert igazán önmagává? Egy személyes beszéd során a felszólaló saját identitáskereséséről, családi örökségéről és nevének jelentőségéről oszt meg intimebb részleteket. Különösen kiemeli, hogy középső nevét egy kutyáról, vezetéknevét pedig szeretett nagyapjáról kapta, akinek emléke és tanításai végigkísérik életét.
A családi kapcsolatok, a gyermekkorban átélt traumák és a társadalmi elvárások jelentős hatással voltak önmagáról alkotott képére. A felszólaló őszintén beszél a gyermekkori emberrablási élményről, a bátorság fogalmáról, valamint arról, hogy a mindennapokban való helytállás is lehet hősi tett.
Felmerülnek olyan kérdések, mint például: hogyan találhatja meg valaki a helyét egy olyan társadalomban, ahol a másságot gyakran nem fogadják el? A beszéd betekintést enged a nemi identitás, az önelfogadás és a különbözőség témájába. Szó esik arról is, hogyan kezelte az előadó a saját nem-bináris identitását, és mit jelent harcolni a belső és külső elvárásokkal szemben.
A társadalmi kirekesztés, az erőszak és a bántalmazás is terítékre kerül, valamint az ezekből való kilábalás útjai és az önmagunk iránti szeretet megtalálásának nehézségei is felmerülnek. Vajon miként változhat meg az önmagunkhoz való viszony egy hosszú, fájdalmas folyamat során?
