Zambiában egy város lakói évtizedek óta küzdenek ugyanazokkal a tünetekkel: memóriazavar, krónikus fáradtság, fejfájás és gyomorpanaszok. A gyerekek különösen veszélyeztetettek, hiszen a szervezetük fejlődési szakaszában a nehézfémek, így az ólom is, hosszú távú károkat okozhatnak.
Mindenki egy forrás köré mutat: a közeli bányára. A brit gyarmati idők óta működő létesítmény a környék egyik legsúlyosabb ólomszennyezését hagyta maga után. Az ENSZ a világ egyik leginkább szennyezett helyének nevezte a települést, ahol több százezer ember érintett az egészségkárosodásban, és szinte minden gyerek veszélyes vérólomszinttel él.
A szennyezésért zajló felelősségkeresés évek óta tart; a helyiek csoportos pert indítottak az egykori bányát működtető cégek ellen, kompenzációt és a területek megtisztítását követelve. Eközben a bányában dolgozók és családjaik történetei mutatják meg, hogy az egészségügyi következmények generációkon át húzódnak, orvosi ellátás és valódi megoldások nélkül.
Felmerül a kérdés, hogyan kezelhető az ilyen mértékű környezeti katasztrófa, és ki viseli a felelősséget: a külföldi vállalatok, a helyi kormány vagy a múlt hibái? Az élet minden napját átszövő küzdelmek közepette egyesek remélik, hogy a jogi út és a nemzetközi figyelem végre változást hoz, miközben mindennapjaikat szó szerint mérgezett földön élik le.
