Az 1970-es években Herbert Needleman és munkatársai iskolás gyerekek tejfogait vizsgálták Boston és Philadelphia környékén, hogy felmérjék az ólomszennyezés mértékét. Eredményeik sötét képet festettek: rengeteg gyermek szervezetében kimutattak jelentős ólomterhelést.
Az ólom egy elterjedt fém, amely számos ipari és háztartási termékben megtalálható volt, ám a szervezetben súlyos egészségkárosító folyamatokat indít el. A test gyakran összetéveszti a létfontosságú kalciummal, vassal vagy cinkkel, ezért kritikus folyamatok során beépülhet a helyükre, több szervrendszert is károsítva.
Az ólom hatására kialakulhat vérszegénység, fáradtság, fejfájás, magas vérnyomás, továbbá súlyosan károsíthatja az idegrendszert, különösen gyermekeknél. Fejlődési zavarokat, viselkedési problémákat, súlyos esetben görcsöket vagy kómát is előidézhet.
Történelmi szempontból már az ókorban és a középkorban is felismerték az ólom veszélyeit, mégis tömegesen használták vízvezetékekhez, festékekhez és más tárgyakhoz. Az ipar sokáig tagadta az egészségkárosító hatásokat, sőt, a felelősséget a családokra hárította. Aktivista csoportok, mint például a Young Lords vagy a Black Panthers, viszont hangsúlyozták a probléma súlyosságát és társadalmi igazságtalanságát.
Bár az Egyesült Államokban fokozatosan korlátozták az ólom felhasználását a festékekben és a vízvezetékekben, a világ számos részén továbbra is jelen van mind a környezetben, mind a lakóépületekben, ezért továbbra is komoly közegészségügyi veszélyt jelent.
