Olivia Dean egy kreatív kihívás közepébe csöppen, ahol saját önarcképét készíti el szobrászat formájában. A művészi folyamat során nemcsak az önreflexiót, hanem a játékosságot és a személyes érzelmeket is belevonja a munkába, miközben megosztja gondolatait az önképéről és egyediségéről.
Az alkotás folyamán Olivia elmereng zenei pályája meghatározó pillanatain, a második album nyomásáról, az önbizalom hullámzásairól, valamint arról, hogyan küzdött meg az imposztor-szindrómával. Mesél arról, hogy miként inspirálták olyan művészek, mint D’Angelo vagy Lauryn Hill, és hogyan próbál hasonló érzelmi eszköztárat átadni zenéjén keresztül.
Őszintén beszél arról is, milyen hatása van a hírnévnek a mindennapjaira, az anonimitás elvesztéséről, valamint arról, hogyan éli meg a dicséretet és a kritikákat. Felidéz néhány emlékezetes visszacsatolást, köztük egy különleges üzenetet Questlove-tól is, ami óriási elismerést jelentett számára.
A szabadidő fontossága, a játék iránti szeretet, például a Red Dead Redemption videójáték vagy a hot jóga, szintén előkerülnek. Olivia identitásbeli útjáról is mesél: hogyan talált békét abban, hogy többféle kultúra része, és hogyan vált magabiztossá önmagával szemben. Végül elmondja, mit jelent számára a függetlenség, és miként próbálja egyre jobban elfogadni és szeretni önmagát.
