Olaszország költségvetési tervezete 2026-ra egy vitatott mondatot tartalmaz, amely szerint az Olasz Nemzeti Bank által kezelt aranykészletek az olasz nép tulajdonát képezik. Ez felveti a kérdést: vajon Olaszország valóban felhasználhatja-e nemzeti aranytartalékát, hogy enyhítse hatalmas államadósságát?
Olaszország történelmi távlatban hatalmas aranykészleteket halmozott fel, főképp a második világháború és a Marshall-terv gazdasági hatásainak köszönhetően. Az ország gazdasági csodája során jelentős exportbevételek és amerikai támogatás érkezett, melynek egy részét a kormány aranyba fektette, stabilitást keresve a líra számára.
A gazdasági nehézségek és az államadósság növekedése az elmúlt évtizedekben újra és újra felszínre hozta az aranykészletek áruba bocsátásának ötletét. Míg más országok krízishelyzetekben eladtak aranyat, Olaszország eddig elutasította ezt a lépést, részben az arany stratégiai jelentősége és a törvényi korlátozások miatt.
Miközben a globális aranyárak rekordmagasságokban járnak, újra fellángolt a vita: kié valójában az olasz arany, és lehet-e bármilyen módon felhasználni az adósság csökkentésére? A politikai és jogi erők bonyolult küzdelmet vívnak, és folyamatosan kérdés, hogy miként lehetne az aranyat valóban az ország javára fordítani.
Eközben az Európai Központi Bank és az olasz ellenzék is aggályokat fogalmaz meg a központi aranytartalék politikai vagy költségvetési felhasználásával kapcsolatban, miközben a nemzetközi helyzet és az arany globális megítélése is folyamatosan változik.
