Tom Johnson antik bútorrestaurátor, aki négy olasz szék javításán dolgozik. Ezek a székek ugyan nem igazi antik darabok, de az évek során viseltesekké váltak, főleg a szerkezeti kötéseik miatt mozognak, lötyögnek. A szerkezetek javítását az is nehezíti, hogy a rattan ülőrészeket nem lehet eltávolítani, így a hozzáférés a régi illesztésekhez jelentősen korlátozott.
A felújítás során Tom megvizsgálja, hogy milyen javításokat végeztek a székeken korábban – például sarokvasakat vagy csapolásokra ráhúzott tipliket talált, amelyeket mások már próbáltak alkalmazni a megerősítés érdekében. Ezek a múltbeli beavatkozások azonban nem oldották meg a szerkezeti lazaságot, így újabb, kreatív megközelítésekre van szükség.
Az egyik széknél komolyabb törést fedez fel az egyik lábnál, amely speciális ragasztást, faanyagpótlást és csapolások helyreállítását igényli. A folyamat során különböző ragasztókat – például epoxit és CA ragasztót – is használ, hogy elérje a megfelelő szilárdságot.
Megfigyelhető, mennyire fontos a faanyag erezetének, színének és állagának helyes megválasztása a restaurálás során. A színezés, lakkozás és végső polírozás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a javított területek harmonikusan illeszkedjenek az eredeti bútorhoz. Felmerül a kérdés: mi a legideálisabb technika, amivel anélkül lehet székeket stabilizálni, hogy teljesen szét kellene szedni azokat?
