Napjaink okostelevíziói nem csupán szórakoztató eszközök, hanem kifinomult adatgyűjtő rendszerek is. Periodikusan rögzített képernyőképek, amelyek 0,5 másodperctől akár több másodperces intervallumokig terjednek, lehetővé teszik, hogy a készülékek mindent rögzítsenek, ami a kijelzőn megjelenik – legyen szó akár HDMI-n keresztül csatlakozó eszközökről, konzolokról vagy akár az okos csengő kamerájának képéről.
Az úgynevezett ACR (automatikus tartalomfelismerő) technológia a Shazamhoz hasonlóan digitális ujjlenyomatot képez a képernyőtartalomról, amelyet óriási adatbázisokkal hasonlítanak össze, hogy pontosan tudják, mit, mikor és mennyi ideig néz valaki. Ezek a szolgáltatások szinte minden márkánál alapértelmezetten aktívak, a kikapcsolásuk pedig bonyolult menüstruktúrán keresztül érhető el, és gyakran automatikusan újraaktiválódnak frissítések után.
Felmerül a kérdés, miért is olyan fontos ez az adatgyűjtés a gyártóknak. A hardvereladások veszteségesek vagy csekély hasznot hoznak, miközben az adatokból származó hirdetési bevételek hatalmasak. A televíziók tehát egyfajta „trójai falóként” működnek: az adatokból származó reklámbevételek messze felülmúlják a készülékekből származó profitot. Az adatokat gyártókhoz vagy külső vállalkozásokhoz (például Samba TV) továbbítják.
Különösen izgalmas kérdéskör, hogy ezek a rendszerek hogyan kapcsolják össze a tévénézési szokásokat más személyes adatokkal – lakás routerének IP-címén keresztül akár a mobiltelefon és laptop internethasználatával is. Így minden részlet egy nagy, átfogó fogyasztói profilban egyesülhet, amely egészen új dimenziókat nyit az adathasználatban és célzott reklámozásban.
Technológiai újdonságként egyes vállalatok már szabadalmaztatták az érzelemfelismerésen alapuló hirdetéseket is. Arcfelismerő vagy szemmozgás-követő rendszerekkel, hangalapú elemzéssel próbálják a néző reakcióit feltérképezni, hogy a reklámok ne csak tartalom, hanem hangulat alapján jelenjenek meg. Ez az összefonódó adatvilág számos etikai és adatvédelmi dilemmát vet fel, egyúttal arra is rávilágít, hogy mindennapi eszközeink hogyan térképezik fel és kapcsolják össze digitális életünket.
