Christopher Nolan új filmje, az Odyssey egy különleges nézőpontból közelíti meg a klasszikus Odüsszeia történetét, amely már az első percektől vizuális és érzelmi utazásra invitálja a nézőt. Odüsszeusz identitásának fokozatos feltárása, a karakterépítés és az erőteljes színészi alakítások azonnal kiemelik a filmet a hagyományos modern epikus adaptációk közül.
Megjelennek izgalmas filmes részletek: a vásznon az apró, valóságszagú momentumok, amelyek a háborús hősök sebezhetőségét vagy éppen a szirénjelenet hallgatag feszültségét mutatják be. Ugyanígy, Circe jelenete mélyebb morális kérdéseket vet fel a maszkulinitás és bűnös természet, valamint az álarcok, identitás motívumának tükrében.
A film számos témát feszeget, például a háború utáni lelkiismeret-furdalást, felelősséget és bűntudatot, a veszteségek feldolgozását, valamint a következő generációk helyzetét. Odüsszeusz útja nemcsak fizikai, hanem mélyen érzelmi-lelki átalakulást, fejlődést is jelent. Elgondolkodtató, hogy a hősiesség mítosza hogyan alakul át a háborús döntések következményeinek fényében.
Kifejezetten érdekes, hogy a klasszikus mítosz újraértelmezése mellett a film a megvalósítás módját is reflektorfénybe helyezi: a celluloid nyersfilm használata, a kézi készítésű érzéki világ, valamint a nagyvászon ereje mind az élmény részévé válnak.
