Az amerikai politikai vezetők átlagéletkora látványosan emelkedik, számos döntéshozó idős korban is aktív marad. Felmerül a kérdés, hogy szükséges lenne-e kötelező nyugdíjkorhatárt bevezetni az elnökök, alelnökök, kongresszusi tagok, kormányzati tisztviselők vagy bírók számára.
Rahm Emanuel és más ismert politikai szereplők felszólalásai rávilágítanak arra, hogy a kongresszus idősebb tagjai gyakran hosszú ideig maradnak hivatalban, miközben történelmi példák is mutatják, hogy több idős vezető is sikeresen irányított jelentős válságokat. Ilyen például Ronald Reagan, William Gladstone, Winston Churchill vagy Mahathir Mohamad.
Felmerül az is, hogy nem feltétlenül az életkor a fő probléma, hanem inkább a hosszú hivatali idő, a választások megkerülése és a kormányzat mérete. Az egyik alternatíva a mandátumok korlátozása lenne: például meghatározott számú ciklust engedélyezni a kongresszusi képviselők és szenátorok számára.
Tovább árnyalja a kérdést, hogy az Egyesült Államok alkotmánya életre szóló kinevezést enged a szövetségi bírók számára, amit sokan szintén vitatnak. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy a politika működését inkább az életkor vagy a hivatali ciklusok korlátozásával lehet-e hatékonyabban megújítani.
