Az, hogy hol élünk, meghatározhatja, mennyire kényelmes lehet a nyugdíjas életünk. Az emberek egyre hosszabb életet élnek, miközben a munkaképes korú lakosság száma csökken világszerte, komoly terhet róva a nyugdíjrendszerekre.
A Mercer CFA Institute Globális Nyugdíjindexe alapján jelentős különbségek vannak az egyes országok nyugdíjrendszerei között. Míg például Hollandia, Izland, Dánia és újabban Szingapúr modellként szolgálnak, máshol komoly kihívásokkal néznek szembe, különösen az informális szektor miatt.
A nyugdíjrendszereket három fő szempont alapján hasonlítják össze: elegendőek-e a juttatások, mennyire fenntartható a rendszer, és mennyire átlátható, valamint megbízható. Egyes országokban az állam dominál, máshol magán- vagy vegyes rendszerek működnek.
Modern példaként Szingapúr bemutatja, hogyan lehet egy öregedő társadalomban bizalmat építeni a nyugdíjrendszer iránt, folyamatos reformok és a lakosság bevonása mellett. Mások, mint Ausztrália, rugalmas befektetési stratégiákkal hatalmas vagyont halmoztak fel a nyugdíjalapokban.
Sok ország azonban még jelentős lemaradásban van, különösen ott, ahol az informális foglalkoztatás erős, kevés a szabályozás vagy a nyugdíj csak megtakarításként működik. Ezzel párhuzamosan új kihívások is megjelennek, például a gig economy dolgozók nyugdíjfedezetének biztosítása. A kérdés tehát: képesek lesznek-e a rendszerek lépést tartani a gyors demográfiai változásokkal és az új munkaformákkal?
